Tizenharmadik fejezet.

Sziasztok ! :) Meghoztam a következő részt :) Remélem tetszik. Egy kis csavart vittem a sztoriba nem tudom mennyire nyeri majd el a tetszéseteket. Jó olvasást ! :) :D <3 


Nem gondoltam, hogy ilyen lesz a repülő utam. A lányok olyan vidáman viselkednek, mintha nem is most kellett volna ott hagyni a barátjukat. Nem értem ezt az egészet. Ráadásul még csak le se szarják a fejem. Valami nem stimmel velük. Vagy lehet hogy velem. Ki tudja !? Mikor leszállt a gép azonnal lefutottak a gépről én még csak szépen lassan kicsoszogtam. Megkerestem a csomagjaimat majd megkerestem a szüleimet. Elvileg mind a ketten itt lesznek és majd most döntjük el melyikőjükhöz költözök véglegesen. De én már tudom. Mikor megláttam anyut azonnal könnybe lábadt. Annyira hiányzott. Mikor odaértem azonnal a nyakába ugrottam.
-Annyira hiányoztál kincsem.-mondta nekem szinte sírva.
-Te is nekem  anya. El sem hiszed mi történt Sydney-ben.
-Majd később mesélsz most menj oda apádhoz is.-Mondta komoran.
-Nem. Nekem nem kell egy ilyen apa mint ő.
-Kicsim ne vitatkozz. Majd ezt még megbeszéljük.mondta kedvesen mégis parancsolóan. Megsimogatta a hátam és egy kicsit meglökött. Odamentem apámhoz aki éppen nagyban ölelgette Kiki-t. Mikor meglátott a mosolya kicsit kisebb lett. Mekkora egy seggfej.
-Szia Lol.-köszönt "lelkesen".
-Csá.-mondtam neki egyhangúan. Ő odajött majd megölelt de én eltoltam magamtól.
-Csak annyit akarok mondani hogy még ma elmegyek az összes cuccomért és költözök anyához.-mondtam. Ő először meglepődött majd olyan pillantást vetett anyura amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék. Soha.
-Ez mind anyád hibája. Telebeszélte mindenféle hülyeséggel a fejed igaz ?
-Mi van ? Nem mondott semmi rosszat. Ő nem olyan mint te. Nem dobná el a családját egy ribanc miatt.-Vágtam a fejéhez mire ő megpofozott. A hely ahova a keze csattant égetett.
-Indulunk lányok.-mondta majd mindenkit kiterelgetett a repülőtérről csak engem hagyott ott. És anyát.
-Gyere ide kincsem.- Mondta anya majd magához húzott. Nem sírtam. Ezek után már nem tudtam.Elindultunk anya albérlete felé. Út közben elmondtam mindent ami történt. Először a jó dolgokat mint pl.: a csodálatos helyeket, Billy bácsi hatalmas házát,Anne Marie-t akit nagyon megkedveltem, Laurent és Hary-t akik szintén a szívemhez nőttek. A 5 SoS-t akiket soha nem fogok elfelejteni hiszen nincsenek olyan kedves és aranyos emberek mint ők. És hogy végre szerelmes lettem. Aztán a rossz dolgokat. Hogy a lányok nagy valószínűséggel csak kihasználták a fiúkat és nem is szeretik őket igazán és hogy Ashton elmondta hogy szeret de nekem nem volt alkalmam elmondani neki. Mert leblokkoltam. Egy szóval mindent elmondtam neki. És ő is elmesélte, hogy mi volt itthon. Hogy miután elmentünk azóta nagyon sokat veszekedtek apával. Meg hogy Fanny anyukájával nagyon jóban lett és sokat segítettek neki. Tudni kell Fanny a suliban mindig piszkált. Ő volt a suli menője én meg egy lúzer. Anya azt mondta hogy most nekik is nehéz. Fanny apukáját nemrég műtötték rákkal és belehalt. Tényleg nagyon sajnálom őt. Biztos nehéz neki. Állítólag ők a szomszédaink szóval sokszor fogom látni még.
-Megjöttünk drágám.-mondta anya. És valóban. Úgy tűnik kicsit bealudtam a kocsiban. Kiszálltunk é abban a pillanatban megcsapott a hideg levegő. Itt sokkal rosszabb mint Ausztráliában. Ott olyan jó meleg van. A lépcsőház aljában ott állt két ember. Mikor közelebb értünk hozzájuk akkor láttam csak hogy az Fanny és az anyukája Jenna. Fanny most is gyönyörű volt. Mikor nem ? e a szeméből szomorúság látszott. Mintha az enyémet tükrözné.

 

-Sziasztok.-köszönt lelkesen Jenna és megölelt mindkettőnket. Anya Fanny-t is megölelte.Én is magamhoz húztam. Először meglepődött majd ő is jó szorosan megölelt. Mind a kettőnknek szüksége volt egy ölelésre hiszen most egyikünknek se jó. Hallottam ahogy elkezd szipogni aminek hatására én is elkezdtem sírni.
-Jaj Lol ne sírj.-próbált vigasztalni.-Mi történt Sydney-ben ?
-Majd elmondom csak menjünk be mert nagyon hideg van.-kértem mire ő bólintott és bementünk. Beszálltunk a liftbe majd a 6. emeletre mentünk. Amint felértünk elvezetett a lakásunkig majd benyitottam. Levettem a cipőmet és ő is ugyan így tett. Anya megmutatta a lakást. Szép és ízléses. Kettőnknek pont elég nagy is. Fanny-val bementünk a szobámba kipakolni a ruháimat és közben beszélgettünk. Ő elmondta, hogy miután meghalt az apukája senki nem állt vele szóba, mert már nem volt pénzük a méregdrága ruhákra. Tudni kell, hogy Fanny apukája nagyon híres ügyvéd volt. A legjobb a városban. Mellette egy nagyon jó ember is. Szóval Fanny-t elhagyták a "barátai" és ekkor döbbent rá, hogy nem minden a pénzen múlik. Hiszen mit ér az élet ha nincsenek igaz barátaink. Ez után én is elmondtam mindent ami Ausztráliában történt. Úgy döntöttünk, hogy Fanny ma nálunk alszik. Befeküdtünk az ágyba és egymás felé fordulva beszélgettünk.
-Szóval akkor Lena, Kiki és Carly csak kihasználták a 5SoS-os fiúkat ?-kérdezte suttogva.
-Úgy tűnik. Nem értem őket. Az egyik pillanatban még sírnak, hogy milyen rossz lesz nekik a másikban meg nevetgélnek. És tudod mi a legrosszabb ?-kérdeztem mire megrázta a fejét én meg folytattam.-Az hogy olyan megvető pillantásokkal néztek rám a repülőtéren. Én nem is tudom leírni. Azt hittem a barátaim de tévedtem. Ráadásul a saját unokatesó tette ezt velem.
-Jaj Lol. Látod nem mindig azok az igaz barátaink akikről mi azt hisszük.
-Hát igazad van.-vontam meg a vállam. Ekkor elkezdett rezegni a telóm. Üzenetem jött. Mikor megláttam kitől nagyon meglepődtem majd a szívem szorult össze az üzenet láttán. Ashton írt.



Nem írtam neki vissza. Sírtam mint eddig mindig amikor eszembe jutott.
-Héé mi történt ?-kérdezte ijedten Fanny miközben vigasztalt. Én csak oda adtam neki a telefont majd mikor elolvasta elmosolyodott.
-Tényleg szeret téged.
-Tu-udom. És én is sz-szeretem. De e-ez ne-em i-ilyen egyszerű.
-Dehogy nem. Írj neki vissza.-mondta majd a kezembe adta a telefont. Én meg elkezdtem írni.

Tizenkettedik fejezet.

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. :) Ez egy kicsit szomorú lett, de hát  ennek így kellett lennie. :) Mindegy. :) Ha tetszik írj egy komit. :) Jó olvasást ! <3 :) 




Reggel kisírt boci szemekkel keltem fel. Úgy néztem ki mint egy űrlény. Mint E.T. Nem tudom most mit kéne tennem. Mikor elindultunk Londonból csak azért imádkoztam, hogy egy 5 Seconds of Summer koncertre egyszer eljussak. Erre a nagybátyám barátnőjének a fia Ashton Irwin. Hát nem nagyszerű !? De, de az.....lenne. Ha nem szerettem volna belé. Mindegy ez már a múlt. Emlékszem a nagypapám mindig azt mondta, hogy sose a múlttal, hanem a jelennel legyünk elfoglalva, mert az építi fel a jövőnket. Nagyon szerettem őt. 2 éve hogy meghalt. Hiányzik.De nem tudok ezen változtatni. Ahogy azon sem, hogy mi történt.Halk kopogást hallottam.
-Gyere-kiáltottam ki. A három fiú lépett be az ajtón. Luke, Cal és Mike.
-Szia Lol. Hallottuk, hogy visszamentek Londonba...ééés hogy mi történt Ashtonnal.
-Figyeljetek srácok....-kezdtem majd amikor leültek folytattam.-...én sajnálom. Nem tudok már mit csinálni. Én szeretem Ash-t, de leblokkoltam. Ő meg félre értette. És én mondtam a lányoknak, hogy maradjanak itt, de nem akarnak. Miattam. Minden miattam van. Sajnálom srácok.-fejeztem be a végét a könnyeimmel küszködve.
-Nem haragszunk Lol.-Mondta Luke mosolyogva.-Csak hát tudod még soha nem találkoztunk olyan lányokkal mint ti.
-Pontosan. Akik ilyen átlagosan nem átlagosak.-mondta vigyorogva Cal mire mindenki elnevette magát.
-Köszönöm srácok.-mondtam.
-Családi öleléééés !-kiáltott fel Mike mire mindenki ráugrott az ágyamra és átöleltek. Mikor véget ért a nagy ölelés felálltak.
-Hát Lol nekünk búcsúznunk kell tőled, mivel este amikor mentek nekünk koncertünk lesz.-Mondta szomorú mosollyal az arcán Mike. Odamentem hozzájuk és megölelgettem őket.
-Srácok.-szóltam nekik amikor már az ajtón léptek ki. Visszafordultak majd kérdőn néztek rám.-Ash ugye nem tudja ?-kérdeztem.
-Nem.-válaszolt Luke.
-Akkor a koncert után elmondjátok neki ?
-Miért nem a koncert előtt ?-értetlenkedett Cal.
-Mert nem szeretném elvonni egy ilyennel a figyelmét.-Ők csak bólintottak majd még egyszer megöleltek és kimentek. Gondolom a lányoktól búcsúzkodnak. Én meg ott maradtam. Sírni már nem akartam ezért elkezdtem becsomagolni. 10 perc múlva a lányok jöttek be kisírt szemekkel. Amint megláttam őket a nyakukba ugrottam. Ekkor tört ki mindannyiunkból újra a sírás.
-Lá-ányok. Í-ígérjétek meg, hogy soha nem hagyjuk e-egymást egyedül.- szipogta szomorúan Carly.  Mi csak bólintottunk. Mikor már megnyugodtunk muszáj volt megkérdeznem tőlük.
-És végül hogy döntöttetek ? Ugye nem lett sehol szakítás a vége ?-kérdeztem ijedten.
-Nem, dehogy is. Megbeszéltük, hogy távkapcsolatban folytatjuk.-mondta Lena. Én csak bólintottam.
-Lányok.-kopogott be Billy bácsi.-Mennünk kell a reptérre.-mondta szomorúan. Mi csak bólintottunk és megfogtuk a csomagjainkat amik már ott voltak a szobámban. Lementünk ahol felvettük a cipőnket és kimentünk a ház elé ahol a kocsi várt minket. Kint a könnyekkel küszködő Lauren-t és a már síró Harry-t láttuk. A kis szöszi srác amint meglátott odafutott hozzám és megölelt miközben hangosan zokogott.
-Ígérd meg, hogy vissza fogsz jönni.-sírta hangosan.
-Harry.-guggoltam le elé és úgy öleltem magamhoz.-Nézz ide ! -kértem majd amikor rám nézett megfogtam a kicsi arcát és úgy mondtam neki.-Ígérem, hogy visszajövök és akkor elmegyünk majd a tengerpartra meg az állatkertbe és a vidámparkba is. Rendben ?-ő csak bólintott majd megint megölelt. Oda mentünk a többiekhez ahol Lauren is jó szorosan megölelt. Megígértette velem hogy ha visszajövök elmegyek vele vásárolni. Aztán Anne Marie-től is elbúcsúztam. Ő is jól megölelgetett.
-Tudod, hogy Ashton teljesen ki fog készülni ha megtudja, hogy itt hagytad Sydney-t. Ő nagyon szeret téged.-suttogta a fülembe. Én előhúztam egy borítékot amiben egy levél volt Ashton nevére címezve.
-Megkérhetlek, hogy ezt add majd neki oda ? Ebben benne van minden amit tudnia kell.-mondtam majd amikor bólintott odaadtam neki a borítékot. Még egyszer megöleltünk mindenkit majd beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé. Az autóban nem beszélt senki. Mikor odaértünk kiszálltunk az autóból majd bementünk és amikor leadtuk a csomagjainkat elköszöntünk Billy bácsitól. Nehezebb volt mint gondoltam. Tényleg borzalmasan hiányozni fog ez a hely. Már egészen a szívemhez nőtt. És persze itt van a családom. Azok akiket tényleg a családomnak tudok nevezni. Billy bácsi jól megszorongatott és azt mondta karácsonyra eljönnek hozzánk. Mindenki. Ami azt jelenti, hogy Ash is ott lesz. Mindegy az még a jövő. A hangosbemondó azt mondta, hogy a gépünk hamarosan indul ezért be kell szállnunk.
-Vigyázz magadra kicsi lány.-mondta vigyorogva Billy. Én még egyszer megöleltem, amikor valami olyat súgott még a fülembe, hogy ne hagyjam, hogy a barátnőim megtörjenek. Ezt nem értettem abban a pillanatban. Mindegy. Mennem kellett. Felszálltunk a gépre. Én az ablak mellé ültem. Felszállt a gép és ahogy egyre távolodott Sydney gyönyörű városától annál jobban éreztem hogy nem vagyok jól. Mintha hiányozna belőlem valami. Pedig még nadrágot is vettem fel. Talán a szívem egy darabja maradt ott. És az akiket szeretek. És akibe beleszerettem, de nem volt alkalmam neki elmondani.....

Tizenegyedik fejezet

Nos drágák meghoztam a kövi részt ! :) Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. :) Jó olvasást ! <3 



Reggel bedugult orral és fejfájással keltem. Szóltam Kiki-nek aki bejött hozzám. Megfogta a homlokom.
-Te Jó Ég Lol hiszen te lángolsz.-Esett kétségbe.-Ashton !-Kiáltott ki Ash-nek. Mikor bejött Kiki elmondta mi a helyzet. Ő is megnézte a homlokom.
-Tényleg tűz forró vagy.-Mondta nekem.
-Hozok gyógyszert.-azzal Kiki már ott se volt.
-Hogy tudtál megbetegedni ?-Kérdezte inkább magától mint tőlem.
-Nem tudom. Nincs egy zsepid ?-Szipogtam. Ki ment az ajtón. Azt hittem valami rosszat mondtam de amikor visszajött egy csomag zsepit adott nekem. Én megköszöntem. Kiki visszajött egy nagy adag forró teával és pár gyógyszerrel. Meg egy tál rántottával.
-Ash nem vagyok éhes.-fintorogtam. Nagyon nem éreztem magam jól.
-De muszáj enned Csöpi.-tolta elém a tányért.
-Csöpi ? Mi az a Csöpi ?-értetlenkedtem.
-Az te vagy. Mert olyan aranyos és pici vagy.-mosolyodott el.
-Értem. De akkor sem vagyok éhes.
-De legyél éhes.-makacskodott.
-De nem akarok enni.-felsóhajtott.
-Miért kell ilyen  makacsnak lenned ? Én csak jót akarok neked.-mondta szomorúan.
-Akkor is csak jót akartál nekem amikor Sarah-t idehoztad ? Mert akkor ezt elcseszted.-szóltam el magam. Mikor észrevettem hogy mit mondtam egyből elszégyelltem magam, de nem vontam vissza hiszen az volt az egyik legnehezebb időszakom. Ő csak keserűen elmosolyodott és megrázta a fejét.
-Hát ez oda baszott. Elég rendesen. De igazad van. Akkor nem akartam jót neked. El akartalak felejteni. Azt akartam, hogy te ne legyél itt. Mert tudom, hogy nem lehetsz az enyém.-mondta mire nekem leesett az állam. Az nem lehet hogy....hogy ő szerelmes belém.
-Ash ez hazugság. Te is tudod.-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Nem hazudok.-Nézett bele a szemembe.-Szeretlek.
 

Nem tudtam mit mondani neki.
-Gondoltam.-Rázta meg a fejét és keserűen elmosolyodott.-Edd meg !-mondta azzal megfordult és kiment az ajtón. És én nem kiáltottam utána. Nem tettem semmit. Pedig én is szeretem őt. Már mióta megláttam. A könnyeim patakokban folytak és csak sírtam ahogy tudtam. A lányok ahogy meghallották a sírásom azonnal átjöttek. A sírástól nehezen ugyan de elmondtam mi történt.
-Jaj drágám. Nyugodj meg. Biztos minden rendbe jön.-Próbált vigasztalni.
-Ez az én hibám, értitek ? Minden az én hibám !-Sírtam miközben Carly ölelt magához.
-Nem Lol. Ez nem a te hibád. Nekem is sokáig tartott mire reagálni tudtam Luke kijelentésére. De ő megvárta amíg reagálok. Viszont Ashton nem tette.-Mondta Lena.
-Ez egyikőtök hibája sem.-Mondta Kiki aki szinte már ő is sírt. A lányok egész este ott maradtak velem és vigasztaltak meg ápoltak. Azt mondták a legjobb lesz ha haza megyünk. Nem maradunk itt. Hiába ellenkeztem nem érdekelte őket. Érveltem miszerint nem hagyhatják itt a szerelmüket de nem hatottam rájuk. Este gyorsan elmentem zuhanyozni amíg a fiúk nem voltak otthon. Valami fellépésen vannak. Bementem a fürdőbe, levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A meleg vízcseppek felfrissítettek. Miután kész lettem megtörölköztem, felvettem a pizsim és fogat mostam. A tükörben egy sápadt, kisírt szemű, szomorú, szerelmes lányt láttam. Borzalmasan néztem ki. Mindegy. Gyorsan kimentem a fürdőből mert hallottam, hogy jönnek a fiúk. Bementem a szobámba lefeküdtem az ágyra és azt hiszem álomba sírtam magam.

Tizedik rész.-Vidámpark

Lol szemszöge

Már annyira várom a vidámparkot. Most ülünk be a kocsikba. Mivel Billy bácsi elvitte a kisbuszt ezért a srácok autóival megyünk. Én Ash-el, Calummal  Kiki-vel és Harry-vel ülök együtt a többiek meg mennek a másik kocsival. Mikor beültünk az autóba én már nagyon izgultam.
-Lol. Nagyon izgulsz ?-Kérdezte kedvesen Ashton miközben indította az autót.Én csak bólintottam majd megsürgettem, hogy induljon már mire ő kiröhögött. Mikor odaértünk a vidámparkhoz azonnal kiugrottam a kocsiból és már futottam is a kasszához. Ahogy láttam Harry is ugyan ezt csinálta. Mind a ketten odaértünk a kapuhoz és vártuk a többieket.
-Ajj Lol olyan lassúak.-Nyafogott a fiú.
-Nekem mondod ? Nagyon jól tudom.-Mondtam én is. A többiek már odaértek de mi csak mondtuk a magunkét, hogy ilyen lassú embereket még életünkben nem láttunk. Annyira jó, hogy így kijövök Harry-vel. Laurennel annyira nem is de Harry ő teljesen más. Csak az bánt, hogy Lau nem bír. Vagy nem is tudom. Megvettük a jegyeket majd beléptünk. A hely óriási volt. Úgy döntöttünk, hogy először a hullámvasútra ülünk fel. Én Ashton mellett akartam először ülni de Lauren bevágta a hisztit, hogy ő ül mellette így én végül Harry mellett ültem. Talán nem is baj. Nem bírnám hallgatni hogy megjegyzéseket tesz.

 
Ma reggel még olyan jóban voltunk Lau-val most meg nem is tudom milyen. Mindegy. Szóval felültünk a hullámvasútra. Amikor elindultunk már éreztem ahogy az adrenalin szétárad a testemben. Harry mellettem olyan aranyosan sikított. Én meg csak röhögtem rajta. Mikor leértünk mindenki kiszállt. Ashton szédülést tettetett és azt mondta nagyon rosszul van. Mindenki mondta neki, hogy menjen el a mosdóba meg kérdezgették tőle, hogy nem kér-e vizet. Én csak röhögtem rajta.
-Most miért nevetsz ki ?-Kérdezte felháborodva miközben az egyik padon feküdt.- Nem látod milyen rosszul vagyok ?
-Nagyon jó színész vagy Ash.-Mondtam nevetve mire ő felült és hitetlenkedve nézett rám.
-Nem hiszem el hogy észre vetted.-Mondta a végét már ő is nevetve. A többiek értetlenül néztek ránk. Majd miután Ash elmagyarázta nekik hogy ez mi is volt valójában mi is volt mindenki nevetett.
-......csak Lol nem sajnált meg. Nagyon át lát rajtam.-Mondta nevetve majd átölelt én meg viszonoztam. A válla felett láttam Lauren szúrós pillantását ezért gyorsan elhúzódtam tőle. Ő furán nézett rám, majd halkan megkérdezte :
-Minden rendben ? Valami rosszat tettem ?-Kérdezte szomorúan.
-Nem, nem dehogy. Csak..-Nem tudtam befejezni a végét mert Lauren elhúzta Ashton-t. Ez után még egy csomó mindent kipróbáltunk. A végére hagytuk az óriás kereket.

 

Én most kivételesen Ashton-nal voltam. Mivel két személyes egy fülke ezért csak ketten voltunk. A gyomrom a torkomban volt és a szívem a fülemben dobogott. És nem a magasságtól. Nem is tudom mitől.
-Kérdezhetek valamit ?-Kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett. Én csak mosolyogva bólintottam.
-Miért húzódtál el tőlem amikor megöleltelek ?-Kérdezte mire nekem lehervadt a mosoly az arcomról és a kilátást kezdtem bámulni.
-Nézz a szemembe kérlek.-mondta halkan. Én ránéztem. De nem szólaltam meg. Mit mondtam volna ? Azt hogy ha a húga a szemével ölni tudna én már halott lennék !? Vagy hogy egyik percről a másikra megutált !? Nem.
-Ash nem mondhatom el.-Mondtam végül. Nem akartam megbántani. Vagy veszekedést kezdeményezni közte és Lauren között.
-Utálsz igaz ? Ezért nem szeretsz a közelemben lenni, ugye ?- Ennek elment az esze. Te Jó Ég most mondjam hogy "ez nem igaz hiszen totál beléd zúgtam". 
-Ashton ez nem igaz. Te is tudod hogy nagyon szeretlek.- Mondtam neki végig a szemébe nézve.
-A húgom csinált valamit igaz ?-Hát erre ráéreztél haver.
-Nem.-Válaszoltam a földet bámulva.
-Figyelj mindig ezt csinálja. Csak próbára tesz. Hogy kibírod-e mellettem.-Mondta egy keserű mosoly kíséretében.
-Hát ha azt hiszi hogy meghátrálok nem ismer.-Suttogtam halkan. De nem elég halkan hogy ő ne hallja. Jó szorosan megölelt én meg viszonoztam és nem húzódtam el. Míg az óriáskerék tetején voltunk gyorsan csináltunk egy képet magunkról.
 
Nagyon jól éreztem magam ma. Mindenki olyan más volt. Mintha örömet akartak volna nekünk szerezni. Mármint a nekünk a lányoknak. Nem tudom miért. De nem is ez a lényeg. Ma este amikor elmentünk keresni vattacukrost beszéltem Laurennel és azt mondta, hogy tényleg csak próbára tett de átmentem úgy hogy minden oké. Miután megtaláltuk azt amit kerestünk hazaindultunk.